Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Faluhely major: a hely, ahol az életet ünnepelheted újra!

Másfél éve élete nagyobbik részét egy völgyben tölti a fiatal házaspár. Számukra Salgótarján közelében, a mátranováki Faluhely major jelenti a világot. A Földi család története, élete nem csupán tanulságos, hanem lélekemelő is – kezdi sorait sokat ígérően a  Sokszínű vidék .

1

Sokszínű vidék, Vaskor István

A férj, Ádám néprajzkutató és politológus, a Faluhelyen Itthon és Másutt oldalak szerzője és szerkesztője. Felesége, Fütyü-Földi Klára szintén néprajzkutató, jelenleg a Debreceni Egyetem magyar irodalom szakos doktorandusz hallgatója. Kislányuk Földi Bíbor Hajnal, idén márciusban múlt 2 éves.

Földi Ádámmal arról beszélgettünk, miként indultak el, és hogyan élik meg útjukat az egészséges, szenvedésmentes és boldog élethez a teremtett világban, a természet lágy ölén.

– Nem szokványos, hogy két fiatal néprajzkutató kiköltözik egy csodálatos völgybe, és egy olyan utat választ, amelyre minden bizonnyal kevesek vállalkoznának a mai világban. Mi volt döntésük „hátterében”?

– Különleges szolgálatot vállaltunk. Hosszú éveket töltöttünk egyetemeken, kultúrákat és társadalmakat tanulmányozva, fáradhatatlanul kutatva. Mindig arra törekedtünk, hogy minél teljesebb képet kaphassunk a valóságról, hogy megérthessük világunk működését. Minél mélyebbre ástunk, annál rémisztőbb felismerésekben volt részünk. Minél rémisztőbbek voltak a felfedezések, annál inkább éreztük ezek hatását saját életünkben is. Nem, ez velünk nem történhet, nem élhetünk le egy életet a valóság illúziójában, miközben a létező világ elpusztul körülöttünk. Nem csak hagyományaink kopnak le rólunk, nem csak dédszüleink emlékét felejtjük el, hanem ha továbbra is így élünk, elvesszük az életnek a lehetőségét saját ükunokáink elől! Nincs időnk tovább szemlélni tétlenül, hogyan rohannak családtagjaink, rokonaink, barátaink és az ő barátaik vesztükbe. Mert bizony ahogyan a ma embere él, vagy szeretne élni, az pusztulást hoz az egész bolygó számára. Le kell ráznunk az álomport mindannyiunk szeméről.

2

Sokszínű vidék, Vaskor István

– Gondolatainak igazságtartalma aligha kérdőjelezhető meg, számomra mégis túl nagy falatnak tűnik vállalt szolgálatuk.

– Pedig egyáltalán nem az! Szolgálunk és szolgálni szeretnénk, két kezünkkel, szívünkkel, lelkünkkel, életünkkel. Az írott szó kevés. A valóság túl messzire sodródott az embertől. Olyan helyre van szükség, ahol a teremtett világ kézzelfoghatóvá válik mindenki számára. A valóság nem tanítható szavakkal, a valóság csupán egy lehetőség. Egy lehetőség egy egészséges, szenvedésmentes, boldog élethez. Ezt azonban mindenkinek magának kell megteremtenie. Mi csupán a saját utunkat mutathatjuk meg: igenis létre tudunk hozni egy helyet a mi valóságunk számára, bátorításul, hogy érdemes elindulni…

– Faluhely majorban a teremtett világ valóban kézzelfogható.
De hogyan kerültek ide?

– A Faluhely major két évtizede van szüleim tulajdonában. Édesapám, Földi Gyula az őshonos és magyar tenyésztésű háziállatok szerelmese és nagy pártfogója. Magas szinten tenyészti őket és különféle országos tenyésztő szervezetekben tevékenykedik aktívan. A major tehát adott volt, s itt kezdtem el két kezemmel betölteni azt az űrt, mely lelkemben tátongott, felépíteni azt a világot, mely kiteljesítheti a völgy küldetését.

3

Sokszínű vidék, Vaskor István

– Alig másfél év alatt szolgálatuknak szinte mindent alárendeltek, keményen dolgoztak. Itt vannak például állataik és kertészetük.

– A majorban olyan állatokat tartunk, melyek több száz éve a Kárpát-medencében élnek, tökéletesen alkalmazkodtak a klímához. Szívósak és ellenállóak a legtöbb mai betegséggel szemben is, persze csak a megfelelő tartásmód mellett. Ez alatt pedig a hagyományos állattartást kell érteni. Feleségemmel elkezdtük családi kertészetünk megalapítását is, hogy minél több zöldséget tudjunk megtermelni családunk és mindazok számára, akiket hozzánk vezetett az Ég.

– Tavaly nyár végére elkészült falusi vendégasztaluk, ahol különleges ételek kerülnek a betérő vándor tányérjába. Mennyire része ez szolgálatuknak?

– Olyan alapanyagokból készítjük ételeinket, amilyent csak egy gazdálkodó család engedhet meg magának. Ez is azon dolgok közé tartozik a világban, ami pénzben nem mérhető. Hiába akarnád kifizetni a szeretetet, amit az élővilág felé sugárzol – az sosem fog a pénzedért cserébe viszont szeretni. De ha érzi a közelségedet, a törődést, akkor tudatja veled, hogy ő az, aki érted született és élt, azért hogy táplálhassa tovább az életet. Ez a legnagyobb áldozat. Az éteknek lelke van, s nekünk úgy kell elkészítenünk, hogy azt a legteljesebb valójában adhassuk át vendégeinknek. Bárki eljöhet hozzánk, hiszen nem étterem vagyunk, csupán egy család, aki két főre ugyanolyan szívesen elkészítünk egy-egy étket, mint egy baráti társaság számára.

4

Sokszínű vidék, Vaskor István

–  A major legújabb alkotása az idén tavasszal elkészült első vendégszoba, mely – ahogy Ön fogalmazott – főhajtás az élővilág nagyszerűsége előtt.

– Egy zárt világ ez, ahol a mázolt föld illatát őrzik a gerendák és a sárral tapasztott, meszelt falak. Ahová nem ér el a hétköznapok káosza, ahol a formák, színek, anyagok mind az életről szólnak. Lehet aludni friss szénában vagy a palóc kemence tetején. Gyógynövényes fürdőket venni, belélegezni a növények és föld illatát. Kulturális örökségünk és a régi emberek természetszeretet éled föl ebben a szobában, ahol szeretettel látunk mindenkit, aki nyitott szívvel, kész befogadni a falusi élet egyszerű szépségét.

– Hogyan jellemezhetnénk a Faluhely majort? Gazdaság, falusi vendéglátó, vendégasztal-szolgáltató?

– A Faluhely völgye nem egy gazdaság, hanem egy természetes élettér minden élőlény számára, ahol békében élhet saját világában. Igaz ez növényre, állatra és az emberre is. Nem gazdálkodók vagy falusi vendéglátók vagyunk, hanem emberek, akiknek egyetlen célja az élet éltetése.  Nem csupán az a fontos, amit teszünk, hanem az, amiért tesszük. A természettel való együttlét megtanítja az embert az önnevelésre, arra, hogy bírálja fölül napról napra életét és merjen változtatni. Ma az emberek nagy része nem képes elengedni a megszokást. Nagy áldozat ez, melyet mi is megélünk. Mindent, amit az elmúlt másfél évben elértünk, önerőből értük el. Nem pályázatokból, hitelekből finanszíroztuk vállalásunkat, hanem beletettük mindenünket. Szó szerint.

– Szó szerint mit értsek ezen?

– Amit csak lehet magunk készítünk el. Nincs egy boltban megkapható bútorunk, függönyünk, szappanunk, minden két kezünk munkája. Sok dologról lemondtunk azért, hogy mielőbb valóra válhassanak álmaink. Néha bizony olyan dolgokat is nélkülöznünk kell, ami sokak számára nélkülözhetetlen része a hétköznapoknak. Minél kevesebből élünk, annál többet szeretnénk adni. Hisszük, hogy így van ez jól. Cserébe csodálatos környezetben élhetünk és megélhetjük azt, amire mindenkinek szüksége lenne – a teremtett világ közelségét.

– Bíbor Hajnal: gyönyörű a név, mellesleg tüneményes ez a kicsi teremtmény. Végezetül azt kérdezem, gyermekük hogyan viszonyul az Önök útjához?

– Amikor a teremtett világ közelségéről beszélek, kislányunktól nagyon sokat tanulunk ezen a téren. Mikor tele van fejünk az épített világ nehézségeivel, ő olyan őszintén tud örülni egy lepkének, egy virágnak, olyan felhőtlenül boldog tud lenni, hogy az ember elmosolyodik és ráébred: mik is az igazán fontos dolgok az adott pillanatban. Hiszen mi más az élet, mint megismételhetetlen pillanatok összessége? Ez a mi valóságunk, melyet szívesen megosztunk bárkivel, aki vágyik egy kis csöndre, aki át akarja lépni egy kis időre az épített világ határait.

(Gini Papp)

Köszönet ezért a csodálatos cikkért a Sokszínű vidék újságírójának: Vaskor Istvánnak!

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!