Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Éltél-e már ezelőtt?

Sületlen legenda, vagy kőkemény igazság?
Ha csupán olvasója, kutatója, de nem tapasztalója vagy a témának, egy érdekes, misztikus gondolatként ülhet a fejedben, a kérdésre talán nincs igazi válaszod.
No igen, de hogyan jut valaki arra a következtetésre, hogy a lélekvándorlása egy megmásíthatatlan tény?
A saját aspektusomat tudom csak átadni, ettől még nem lesz a Tiéd, de van számos módja annak, hogy saját tapasztalatokat szerezz.
Ahogy emlékszem, mindig is hittem abban, hogy van egy MAG-om, egy LÉNYEG-em, ami irányítja a LELKIISMERET-emet. Amitől vészhelyzetben LÉLEKJELENLÉT-em bekapcsol, és átveszi a tudatom felett a hatalmat.
Máskor nehezebb meghallani ŐT, de amikor beugrasz valaki után a jeges vízbe, vagy habozás nélkül mentesz másokat, esetleg saját magadat, akkor ott nyoma sincs a tudatnak. Abszolut erő tölt el, és szinte automatikus, sosem tanult mozdulatok irányítanak.

Azonkivül talán nem új számodra sem a gondolat, hogy a betegség, a lélek nyelve. Azaz, hiába is szedi az ember a gyógyszereket, csak a tünetet gyógyítja(?) vele, de nem a kiváltó okot. Az ok bentről indul… Ezt már a pszichiátria is felismerte és igyekszik a beteget befelé irányítani. Például egy alacsony vérnyomás esetén arra biztatják, hogy álljon a sarkára, és bátran döntsön a dolgait illetően. Mert tudják, hogy a kettő szorosan összekapcsolódik.
Betegség esetén, azonnal fellapozom Kurt Tepperwein: A lélek nyelve a betegség című könyvét, és igyekszem annak megfelelően változtatni a gondolkodásomon, viselkedésemen.
Ha logikai úton közelítjük meg a témát, ilyesmikre gondolhatunk első nekiugrásra.

reinkarnation (1)

A saját tapasztalataim már felnőtt koromhoz kötődnek. Az első élményem egy kineziológiai oldás, irányított meditációjához vezet vissza. Olyan megrázó, elemi erejű tapasztalás volt, ami meghatározó volt életem számos területére nézve.  Tinédzser koromtól fogva, háromszor ébredtem arra a borzasztó álomra, amit ez a meditáció felszínre hozott, és megmagyarázott.
Inkvizítorként szerepeltem benne, és a saját anyámat, és nagyanyámat küldtem máglyára könyörtelenül, ebben a felkavaró részletben. Az álom részeként sehogyan sem sikerült értelmeznem. Annyira szürreális, az életembe ne passzoló vízió volt, hogy rettenetesen megijesztett. A kép magyarázatát pontosan sikerült értelmeznem a megfelelő segítővel. Olyannyira átírta az addig érzéseimet, hogy anyámat, akit 36 évig imádattal gyűlöltem gyerekkorom megnyomorításáért, azonnal felhívtam és a legnagyobb hálával a szívemben zokogtam a telefonba mennyire szeretem. Megmagyarázhatatlan volt, hogy egy pillanat alatt 180 fokot fordult a hozzáállásom valakihez. De megtörtént.
És milyen jobb dolog eshet meg az emberrel, mint hogy elengedi valakivel szemben a dühét, haragját? Egy olyan emberrel szemben, akinél esélyét sem érezte ennek a lehetőségnek…

reinkar vicc

Hosszú útkeresésem során egyszercsak ott találtam magam egy reinkarnációs utaztatói tanfolyamon. Az energia gyógyászat hatásos kiegészítőjeként, gyakorlati tapasztalatból tudtam milyen ereje van. Olyan blokkoktól, betegségektől képes megszabadítani, amiről álmodni sem mert az ember.
Igen, jól érted, a jelenlegi életünket életekkel ezelőtt beszerzett blokkok irányítják, tudat alatt. Ez borzasztóan hangzana, ha nem lenne rá megoldás.
Kiszolgáltatottnak és riadtnak érezném magam a tudattól.
Manapság már tucatszám vannak emberek, akiknek ezzel a módszerrel változtattuk meg közösen az életét, és akik közül – ezt követően – néhányan, ugyanerre szakosodtak meggyőződésből.

Érdekes megfigyelni – főleg gyermekeknél -, hogyan nyilvánulnak meg az emlékeik spontán módon, egy-egy előző életükből. Nézzünk rá példákat:

Ez a 4 éves üzbég gyermek Üzbegisztánból, Andizsán városból való, és perzsául énekel. A perzsa Irán állami nyelve, de Irán, Afganisztán és Tádzsikisztán közös nyelve is, a gyermek nem beszél ezen a nyelven, de tud rajta énekelni. Nemrég az andizsáni helyi csatornán megjelentek a videói. Zsurabek Zsurajevnek hívják.

Aztán itt van a 3(!) éves Jonathan, aki olyan karmesteri teljesítményt nyújt, ami lenyűgöző. Tanulta? Nem…, nem ebben az életében…

Ami nem ilyen meglepő számomra, hogy a saját kislányom 3 éves kora óta meséli előző életeinek részleteit. Teljes nyugalommal, néha nevetgélve, de semmiképp nem rossz emlékként hozza fel ezeket.
Az első története magyarázta meg számomra, hogy a nála 3 évvel idősebb unokanővéréről miért állítja szinte sírva, hogy nálánál fiatalabb.
Rajzolgatás közben egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy amikor Angliában (ekkor még nem voltak fogalmai országokról) élt, sokat lovagolt. Egy kastélyban éltek szüleivel, testvéreivel. Büszkén mesélte, hogy az övé volt a nagy testű ló, a húgai (akik most nála idősebbek) csak póniztak. Leírta a ruházatát pontosan, és különös módon ez a mondat hagyta el a pici száját:
“imádtam a SZALONBAN teázni”. Kérdeztem hogy hívták anyukádat? Akkor is én voltam az? Mire a válasz: nem, ott Mandy-nek hívták anyukámat, de hisz te is ott voltál, nem emlékszel? És apa is!
Érdeklődtem, hogy szerepeltem én ebben az életében, mire azt a választ kaptam, hogy amikor elszegényedtek, és a pénzgyárban kezdett dolgozni, mi is ott voltunk, együtt dolgoztunk.

A következő – szintén rajzolás közbeni – emléke így hangzott:
– Amikor a sivatagban éltünk, anyukám és a kishúgom olyan szomjasak voltak, hogy a homokot nyalták. Én is azt csináltam. És olyan jó volt, amikor “végre” meghaltunk, mert repültünk a sötét égen, ahol jó hűvös volt, alig bírtam leállni, annyira jó! Végre nem voltam szomjas, és nem volt melegem. A kérdéseimre elmesélte, hogy a anyukája és a kishúga is újra született, de nem tudja hova, viszont csodálkozik, mert a barátnője újra a sivatagba akart születni, amit Ő nem ért, mert nagyon rossz ott élni. Azt mondja szokott vele beszélgetni… Az édesapja nem született újra, mert “nem volt kívánság gyöngy a kezében”. És azt sem érti, hogyan tudtam leolvasni a homlokáról a nevét, amikor Ő még a csillagokban élt, mert pontosan az volt rá írva, aminek elneveztem amikor megszületett.

Ilyen, és ehhez hasonló történetek nálunk rendszeresen közszájon forognak. Nyilvánvalóan nem véletlenül választott engem anyjául.
Pontosan tudta, hogy nem zárom el az emlékezés csatornáját benne.

Ha a kiváncsiságodat felkeltettem a témában, akkor két ajánlott olvasmányom van számodra:
Edgar Cayce: Az alvó látnok, valamint
Dr.Michael Newton: Lelkünk útja 1-4..

Az cikk megírására, ez a megrendítően szép videó inspirált:

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mini szerint:

    Nekem is van egy visszatérő álmom, amiben a Dédnagymamámmal együtt koncentrációs táborban vagyunk, épp onnan menekülünk. Úgy érzem, mintha valami előző életre utalna ez az álom, de a Dédnagymamám már élt a világháborúk alatt, és szerencsére nem volt része ilyesmiben….
    Az öcsém pedig “látta” őt miután már nem volt köztünk. 10-11 éves volt, és lefekvéskor a plafon felé integetett. Mikor Anyunk megkérdezte, hogy kinek integet, azt válaszolta, hogy: Te nem látod, hogy ott a Dédi? Furcsa dolgok ezek, de jó azt gondolni, hogy nem tűnnek el teljesen a szeretteink, ha meghalnak sem.

  2. Thurzó Andor szerint:

    Húúú de jó volt olvasni,Köszönöm megint.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!