Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Hajsza van!

Ayn Rand: Ősforrás – ezt a könyvet olvassa “lakásában”, az utcán ez a 70 éves hajléktalan, magyar ember – olvasom az egyik kedves ismerősöm Facebook oldalán. És már kattintok is izgatottan a történetre, mert érzem több is van itt még…
hajléktalan

Sok éve ismerem, segítem – írja -, és segítik mások is. 6 ker, Vörösmarty utca.
Gyula bácsival úgy ismerkedtem meg, hogy a szemén lévő zöldhályogtól félig megvakulva, a falat tapogatva jött szembe vele az utcán. Morogva, mérgesen.
Megkérdeztem tőle mi a gond, mire Ő visszavakkantotta, hogy “nem látok”.
Bement az ott lévő barkácsboltba, vett neki egy vékony, hosszú botot és a kezébe adta, hogy azzal botorkáljon tovább.
Kapott egy kis pénzt és kaját is tőle, volt öröm. Azóta barátkoznak.

A szemét is megoperálták közben, rendbe lett a látása.
A férfi kezdte megosztani jótevőjével élete részleteit…
A feleségével élt valamikor (Ő is) egy lakásban, mint bárki más. Aztán a felesége meghalt, a lakás elúszott a nem átlátott, rendezetlen jogviszonyok miatt.

Egy telefonfülke mellett, kiugró eresz alatt ‘lakik’, lakoTT sokáig…
Csak az számított, hogy ne ázzon, ne verje a sokat szenvedett testet a hó, az eső.
A felette lévő ablakból néha leöntötték ezzel-azzal, mert zavarta az ott élőket a látvány, vagy a tudat, hogy egy kiszolgáltatott lélek senyved a közvetlen közelükben. Csak egyet akartak, menjen onnét! Nem ment…
Amikor elkezdődött ez a HAJLÉKTALAN HAJSZA, naponta vitették el a holmiját a közterületesek.
A “holmi”: a napi túléléshez szükséges kellékek. Főleg takarók, száraz ruha, stb.
Számtalan történetet mesélt jelenéről, múltjáról. Hogy hogyan áll meg télen, éjszaka egy autó, szállnak ki belőle “emberek”, és lefogva Őt, egy üveg hideg vizet öntenek a nyakába, a ruhájába… ilyesmiket… És szó esik néha másról is, az élet dolgairól, nem mindig keservességről, és bánatról.

Ma azt mondta neki az öreg:
– Na, megkezdődött a HAJSZA, a VADÁSZAT, hát akkor jó vadászatot Nekik! Nekem már nincs erőm, kedvem menekülni…
Hallgatom Őt – olvasom a barátom gondolatait -, és arra gondolok: “Én meg majd írok egy könyvet, aminek az lesz a címe:
VADÁSZ JELENETEK ALSÓ MAGYARORSZÁGON 2013.
Szóval akkor jó vadászatot “elvtársak”, de mulatság közben ne felejtsétek el a törvényt: ‘Aki fegyvert fog, fegyver által vész el!’
KARMA VAN ELVTÁRSAK!

(A barátom gondolatai voltak ezek Norbué, akit mélyen tisztelek, és folyamatosan tanulok tőle. És, aki nem mellékesen az általam szintén nagyrabecsült Steiner Kristóf édesapja.)

(Gini Papp)

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!