Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Élet egy zárt szektában II.

Előző bejegyzésemben olvashattál nagy vonalakban a gyerekkoromról. Azért nagy vonalakban, mert nem tudtam fogom-e folytatni. Valahányszor átfutott rajtam, hogy le kellene írnom ezeket az emlékeket, azzal beszéltem le magam róla, hogy mindez lehet, hogy csak szardobálás. Én pedig erre nem vagyok hajlandó. Nem hibáztatni akarom a körülöttem élőket, hiszen már régen elfogadtam és bedolgoztam magamba a történetet. Mivel a szüleim mind a mai napig a gyülekezet tagjai, igazán nem akartam, hogy bántódásuk essen miattam. De történt valami, ami ezt megváltoztatta bennem végérvényesen.

1 évvel ezelőtt, amikor utoljára látogatták meg őket a Vének, negyedszerre is beadták a derekukat, és döntöttek; engem, valamint a családomat soha többé nem engednek be a lakásuk ajtaján. Ami még csak hagyján, de bennünket, testvéreket (mind a négyen elkülönültünk, vagy kiközösítettek bennünket) tiltani akarnak egymástól, vagy befolyásolni arra, hogy ne tartsuk a kapcsolatot. Mivel két húgom (és a gyerekeik) velük laknak kényszerűségből, folyamatosan azt hallják, hogy ha tartják a kapcsolatot velem, és az öcsémmel, kiteszik Őket az utcára. Nos, ha elolvastad a vénekről szóló leírást, akkor egy mézes-mázos maszlagot kaptál, lerövidítem számodra. A Vének, a gyülekezet felett basáskodó hóhérok. Itéletvégrehajtói szerepük sokkal hangsúlyosabb bármi másnál. És ezt Ők nagyon élvezik. Naná, hogy élvezik, mert a való életben általában a leghétköznapibb életet élik, ahol nincs lehetőségük az önkényurat játszani. A körülöttem élő Vének például, villanyszerelők, telefonszerelők, ÁNTSZ-es karbantartók, víz-gáz-fűtés szerelők, asztalosok, lakatosok, tehát olyan emberek, akiknek mások parancsolnak… Ebből adódóan, ez remek lehetőséget nyújt számukra, hogy ezt a feszültséget másokon vezessék le “szeretetteljes fegyelmezés” címmel. Ezek az emberek lehetnek akár huszonévesek is már, cserébe annyit várnak el tőlük, hogy a vallás törvényeit betartsák és “példaképei” legyenek a nyájnak… Nem viselhetnek szakállat, vagy tetoválást, rövid hajuk kell, hogy legyen, maximum a jegygyűrűt nézik jó szemmel rajtuk. Feddhetetlen életmódot várnak tőlük. Ha ez már a felszínen meg van, a jelölt megfelelt. Szóval, apámékat is egy ilyen vén tanította 1-2 évig, a keresztelkedésükig. A tanuk nagyon adnak a külsőségekre és mások véleményére, ezért csak akkor mennek be egy ajtón, ha férfi is tartózkodik otthon. Egy nő és egy férfi nem tanulmányozhat együtt kettesben. Semmit nem tesznek, ami okot adhat a szomszédságnak arra, hogy paráznáknak gondolhassa őket. Ennek ellenére, egy szép napon, ez az idős vén kettesben maradt velem 6 éves koromban, míg a szüleim kimentek a szobából, és a térdére ültett, majd szuszogva a bugyimba nyúlt. Mire anyámék visszajöttek, a világomat nem tudtam. Hosszú hetek küzdelme volt míg attól való félelmemben, hogy megismétlődik, elmondtam nekik. Beszéltek az öreggel, akit megfeddtek a gyülekezetben, de ennyi. Életem első szexuális tapasztalatát így gyűjtöttem be egy férfitől. Anyám nagyon komolyan vette az új hobbiját, és prédikált éjjel nappal.

Engem otthon hagyott az öcsémmel, majd Őt később óvodába adta és a pár hónapos húgommal zárt kulcsra, és ment el bibliát tanulmányozni, vagy csak terjeszteni a “jó hírt”. Szó szerint reggeltől-estig voltam a picikével kettesben, akit el kellett látnom gyerekfejjel. Akkor még textil pelenkával, melegített (mikró nyista) anyatejjel… A tudatalatti gyönyörűen törli azokat az emlékeket, amitől megdöglene az ember. Erre akkor jöttem rá, amikoris a minap találkoztam egy régi szomszédunkkal (alattunk lakott), és Ő simogatta meg sajnálkozva az arcomat ezen szavak kíséretében: – Jaj drága kislányom, hányszor ki akartam hívni a gyám hatóságot miattad! – Miért?! – Mert annyit sírtál! Soha nem hallottam gyereket ennyit sírni. Nem emlékszel rá, hogy anyád mindig bezárt, és elment, ott hagyott a húgocskáddal? Te pedig kenyérmorzsákat dobáltál le az erkélyről és hangosan sírva kérlelted azt aki meghallja, hogy szabadítson ki titeket onnan! – Nem, erre nem emlékszem – mondtam, és tényleg nem. Arra igen, hogy egész nap egyedül voltam vele, és hogy még a vidékről felvonatozott nagyanyámat se tudtam beengedni, mert nem volt kulcsom az ajtóhoz. Ő kintről, én bentről magyaráztunk egymásnak. Közel 4 órát várt anyámra a lépcsőházban, és a  környéken aznap. Sokkal inkább emlékszem arra, milyen érzés volt az első Emlékünnep. Nagy várakozás volt bennem, mert néhány hónappal ezelőtt kerekperec elmondták nekem (6 évesen), hogy minden, amit eddig hittem halott. Nincs Télapó, Húsvéti nyuszi, többé nem ünneplünk ilyen hazug ünnepeket, mint Karácsony, Születésnap, Névnap, vagy egyebek… Gondoltam de jó, legalább egy ünnepünk maradt, még talán az is elég lehet, ha jó.

No, hát valami ilyesmit képzelj magad elé… Az előadás 1 órában ecseteli mi történt Jézus halálának előestéjén, majd magát a meghurcolását, megveretését, megkínzását, majd megfeszítését festi elénk élénk képi világgal. Épp egy 6 éves lelkének való. Körbe adják a pohár vörösbort (én is megfoghattam, rácsodálkozhattam, majd tovább adhattam, hurrá!), ami Krisztus kiontott vérét jelképezi, majd a kovásztalan kenyeret, a pászkát, ami a testét. Az utolsó vacsora leírásának pontos lekövetése zajlik. Majd a szokásos ének, ima, és oszolj! Az egyetlen ünnepem ez volt. Minden évben. De legalább kötelező volt. A hangulatom ezt követően mindig az “adjatok egy borotvapengét!” jegyében zajlott. Minél nagyobb lettem, annál morbidabb érzés volt, hogy ez az egyetlen ünnepem. Jehova tanúi híresek arról, hogy agymosást mindig megfélemlítéssel végzik, leginkább zsenge gyermek korban kezdve azt. Itt áll egy meseszép példája ennek, amiben Lót feleségének halálát elemzik:

Olvass erről többet a hátborzongató kifestő kapcsán. A születésnapok likvidálását soha nem értettem, hiszen az élet ünneplését éreztem alatta, semmi egyebet. Akárhányszor kérdeztem rá, mindig 2 bibliai példát kaptam az arcomba, melyek halállal értek véget. Ergo, az üzenete ez: Ne ünnepeltesd magad! (Mára ennyi gyerekek, mert kifáradtam még az emlékezéstől is… 😀 Folyt.köv.)  

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Érzés Minden szerint: (előzmény @Mázli)

    Jó hogy beszélsz nagy szükség van rá. A kolleganömet is beszippantották a JT-k igaz széttört élete volt de véletlen akkor bírták bevonzani amikor nyert egy vetélkedőn milliós tételt aztán csak néztem nagy bután a változását egyik másikat szinte el sem bírtam viselni szegény próbálta terjeszteni de igen durva elutasításokat kapott akkor döbbentem rá mikor vissza hívta a vetélkedő a nyerő játékosait hogy mekkorát változott azóta és milyen félelemben van tartva….kérlek írj mesélj mert nemcsak egy ember halt meg volt több is de sosem tudtam betekinteni igazán mert ha nem vagy bent nem tudhatod és őszintén szólva nem akartam sose bent lenni

  2. Kedves Mona!
    A lányom barátja is JT. Fél éve elment vele .Nem járhat haza, nem telefonálhat. Lehet ez JT. ráhatás? Azóta pokolban érzem magam, nem tudom mit tegyek, vagy inkább mit ne, hogy ne veszítsem el a gyermekem? Privátban megkereshetem Önt?

  3. Gini Papp szerint: (előzmény @tanulast)

    Sok boldog élményt az új utazásodhoz! 😉

  4. tanulast szerint:

    Kedves Gini 🙂
    Sajnos én is így nőttem fel, egy ilyen szektába születtem bele mármint ezt a vallást gyakorolta a családom ( lenne amiről mesélnem örülök h ép maradtam és gyerekként amennyire engedték a szigorú szabályok és szüleim mentem a saját elképzelésem után – bevetve egy pár füllentést a túléléshez – persze ha rájöttek ezeknek a kis füllentéseknek is meglett a böjtje.
    De ez mára múlt ahogy lehetőségem lett rá elköltöztem és a saját kis világom építgetem Tele tudásszomjjal és azt pótolva ami a gyerekkoromból kimaradt – amit lehet.
    Most már van egy közös pont ami összeköt.

    Örülök h írtál erről 🙂 … csak egy lány

  5. Anasztázia1986 szerint:

    Szia, én is nagyon várom a folytatást 🙂

  6. Gini Papp szerint: (előzmény @Flash66)

    Drága W.Sz.E.! 🙂
    Köszönöm a biztatást, és igazán tudatos lélekre vallanak a soraid, ami dupla öröm volt számomra. Minden vallásnak van létjogosultsága a világban, hiszen az egész földi játszótér a lélek fejlődésének ÚT-járól szól. Az ÚT-ról. Ha valaki éppen a tanúk között van, akkor ott kell tanulnia/tanítania valamit. Rendben van ez így. Én sem érzem magam áldozatnak – már -, amiért nem volt gyerekkorom emiatt a vallás miatt, de ha őszinte akarok lenni, még mindig fáj. Az agyam felfogja, nem hibáztat senkit és semmit, a szívem mégis fáj. Néha siratja a gyerekkorát, de ismétlem nem áldozatként, inkább anyaként. Megsimogatnám, megölelgetném azt a kislányt, aki voltam, és biztatnám, hogy túl fogja élni, és én várom idekint. Valami ilyesmi az érzés. Senki sem áldozat. Tanul. És ez így van jól.

  7. Flash66 szerint:

    Örülök, hogy megtetted, amit sokan nem mernek, és kiléptél abból a pokolból. Elnézést, hogy csak így aposztrofálom, nem áll szándékomban senkit sem megsérteni. Csak… Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy lehet ennyire befolyása alá kerülni egy/a vallásnak. MIÉRT? Mi hiányzik Neked/belőled, amiért azt gondolod, hogy ők a gyógyír és a támasz számodra? Bármelyik vallásról is olvastam eddig, egyiket sem találtam elég igaznak ahhoz, hogy a tagjaik sorába lépjek. Mindegyik nagyon erőszakosan magyarázza a saját igazát, olyan dolgokat akar elhitetni, amelyikre nincs magyarázat, vagy amit ad, az is hihetetlen, de a legborzasztóbb, hogy kiírtja még az önálló gondolkodás csiráját is.
    Nem hiszek Istenben, illetve abban az EGYben, amit minden gyülekezet más és más formában vall a magáénak, és éppen azért, mert ha ISTEN létezne, akkor mindenki száma ugyanazt az egyet kellene, hogy jelentse. De hiszem azt, hogy mindenkiben ott van a saját Istene, az a valaki, akihez tud fohászkodni, és az nem más, mint önmaga.
    Visszatérve az írásodra, szívesen olvasnék még a Veled történtekről.
    Üdvözlettel: W. Sz. E.

  8. Pesti Mona szerint:

    Én is elkülönült vagyok 6 éve.Új életem,új világom van.Nem mennék vissza semmi pénzért.Csalódtam a szervezetben,a vénekben,a testvérekben.Várom a folytatást!

  9. József Fekete szerint:

    Szép napot.At tudom érezni min mentél keresztül.Hat évig tartott ez az “idilli állapot”nálam.Fiatal házasként egy gyermekkel aki meg azt sem tudja hogy mi fan terem ez az egész.Semmi ünnep semmi “világi barát”.Es én voltam olyan fanatikus hogy ra vertem a fenekére egy két éves gyereknek mert nem ülte végig az előadást.Ki menni Ugye nem nagyon lehetett a program közben rajzolni niem lehetett csak az ő kiadványaikat lapozgatta a gyerek.Igazából akkoribban nem gondoltam arra hogy a fiam min megy keresztül.Azt hittem sőt tudtam hogy ez jo es igy kell nevelni a gyermekemet.Mekkorát tévedtem.Miota elkülönültem azota ennek mar van vagy hat hét éve sokkal boldogabb a családom.Nem vagy egyedül sajnos nagyon sokan igy élnek a mai napig.Várom a folytatást.

  10. Pont ma gondoltam rá, hogy van mondanivalóm róla újra 😉
    Nagyon köszönöm a kedves kívánságot Judit!
    Folytatom…

  11. Judit Mészáros szerint:

    Szia. Sajnálom hogy nem folytatod… Remélem bármerre is jársz boldog és szabad életed van távol ezektől a rettenetes dolgoktól!

  12. Ildikó Horváth szerint:

    Szia! Anno az én gyerekemnek is volt egy olyan osztálytársa, akinek a szülei tanúk voltak és sosem értettem, hogy lehet ezt csinálni egy kisgyerekkel. Azt mondták, hogy “ha egy gyerek beteg, megtanul együtt élni vele és a szükséges dolgaival….ez ugyan olyan” … hát szerintem nem. Annyi pozitívum volt, hogy ők legalább nem is engedték el a gyereket az ünnepségekre, bár azt hiszem ettől még nagyon nehéz lehetett neki, mert látta a többiek örömét készülődés közben. Sajnálom, hogy ezt Neked is át kellett élni 🙁 Várom a folytatást, mert általában az emberek nem látnak mögé a felszínnek, csak mikor már “baj” van.

  13. Agnes Vrabely-Jover szerint: (előzmény @Gini Papp)

    Most végre végigolvastam és nagyon a hatása kerültem. Ne lepődj meg, ha legközelebb ha látlak jól megölellek. Szívszorító, ami veled történt. Nagyon erős vagy, hogy épeszű ember tudtál maradni! Folytasd kérlek, ha nem túl megterhelő!

  14. Szalai Zsanett Pynky szerint:

    Te jó ég, hol van ez attól, hogy Jézus meg szeretet?
    Az előzőben a rajzfilmnél is, hogy “mit gyűlöl Jehova?” Még a kérdés is felesleges. Micsoda egy kifordított világ 😛
    Remélem lesz elég erőd a testvéreiddel tartani a kapcsolatot 🙂 És minden jót kívánok neked ilyen gyerekkor után! 🙂
    (Elgondolkodtam a szomszéd néni sztoriján… Elég csendben hallgatni, ha azt látjuk, hogy gyerekek szenvednek? Vagy…?)

  15. Judit Mészáros szerint:

    Szia
    Nagyon kérlek folytad még!

  16. Enikő Tari szerint:

    Kérlek folytasd,ez olyan zárt világ,amit jó lenne kicsit jobban ismerni,érdekes a történet

  17. Ági Pintér szerint:

    szívszaggató

  18. Mariann Csontos szerint:

    engem is érdekel a folytatás. van valahol?

  19. Ildy Nagy szerint:

    Nagyon erdekes olvasmány! Nekem van jehova csalad ismerősöm. Szerencsere ők modern gondolkodasúak es nem kényszerítik a gyerekeket semmire. Gondolom, a nagyszülők ott is így tettek régen.

  20. Andrea Csiák szerint:

    Én is nagyon várom a folytatást….

  21. Gini Papp szerint:

    🙂 Gondoltam elsunnyogom, de most már biztosan neki állok ! Köszönöm a biztatást 🙂
    /Mikor áthoztam a régi blogomról, eltűnt a több száz hozzászólás, és úgy éreztem, hogy itt nem igazán érdekel ez a téma senkit. Hát mégis 😉 /

  22. Györgyi Kancsárné szerint:

    Mióta elolvastam ezt a cikket, azóta várom a folytatást! 🙂 Minden nap benézek, nagyon érdekes történeteket írsz! De engem igazából ez a téma érdekelne! 🙂 Ugye folytatni fogod?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!