Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Nem a ruha teszi…

Sándor Anikó, számomra a magyar Liz Gilbert (Ízek, imák, szerelmek).
Ma, az Ő oldaláról hoztam egy érdekes történetet.

Ma esti sétánkon az unokahúgommal felfedeztünk egy eldugott söröző-kávézót. Egy családi villa aljában alakították ki, a cégért szinte teljesen eltakarták a fák lombjai. Egy lélek sem volt odabent, a tulajdonos, 36 éves fiatalember, éppen akkor érkezett motorral. Balatonról jött, a családját látogatta.

A hétfőt általában hozzácsapja a hétvégéhez, de bennünket azért kiszolgált, ha már ott voltunk. Mondom neki, senki nem veszi észre ezt az üzletet, miért nem csinál harsányabb reklámot. Mire ő: akinek dolga van itt, az úgyis idetalál, a többiek meg nem számítanak. Jól akarja érezni magát a vendégei között, ha már éjjel-nappal itt van. Mert ő az egyfős személyzet, senki más nem dolgozik itt rajta kívül.
– Mégis, ki jár ide? – kérdezem.
– A környékbeliek, csupa jó ember. Nem mindig költenek sokat, de nem is baj, lényeg, hogy jönnek.
Beszéd közben, akár egy kisfiú, kezével tartja a csúszós motoros nadrágot, ami alatt csak egy boxer alsót visel a nagy melegben, erről többször meggyőződhettem az elmúlt percekben.
Aztán folytatja:
– Néha azért bejönnek idegenek is. Valamelyik nap például egy gazdag fiatalokból álló társaság jött, drága biciklikkel, eltorlaszolták velük a bejáratot. Aztán jött egy hajléktalan, és befelé jövet felborította az egyiket. Arra lettem figyelmes, hogy kiabálnak vele, hogy menjen máshová. Mondom, álljon meg a menet! Minek rakták az ajtóba a bicikliket? Nekem egyik vendég olyan, mint a másik, és leültettem a szakállas, bozontos fazont az egyik asztalhoz a kertben. Erre megkérdezi, hogy bejöhetnek-e a barátai is. Ejnye, mondom, hát jöjjenek, hogy mondhatnék én olyat, hogy ne. Aztán tettem tovább a dolgomat.
Egyszer csak látom, hogy megáll egy sokmilliós autó az utcán, kiszáll belőle két elegáns férfi, és pont az én emberemhez ülnek le. Ajjaj, mondom, mi ez az egész? Rendeltek, kivittem, de aztán megint nem foglalkoztam velük. Egy idő múlva az egyik elegáns férfi bejött, hogy kifizeti a számlát. Mondom: 910 Ft. A két sört, amit a hajléktalan ivott, nem kell kifizetni, mert volt itt egy kis kellemetlensége, ennyi jár neki cserébe.
Azt mondja erre a férfi:
– Tudja maga, ki az az ember?
– Nem én, mondom.
– A világ egyik legjobb restaurátora. Itt lakik Nagykovácsiban. Köszönöm, hogy meglátta benne az embert.
Azzal letett egy tízezrest, és otthagyta a pulton.
Én meg csak néztem, nem azért, mert kisfiam van, és Mátyás király, meg ilyesmi, de nagyon meglepődtem. Na, ilyen emberek is bejönnek néha, csak azért meséltem el, mert kérdezte, kik járnak ide.”
Hát ez történt velem ma este. Megmondom azt is, hol:)
Bp. II. Házmán u 5-ben. Szerintem ez a fiú megérdemli.”

Sándor Anikó hivatalos oldala: http://www.teutad.com/, https://www.facebook.com/szerzosandoraniko

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!