Zacc - minden, ami már leülepedett bennem...

Csak mosolyogj!

Bevásárlás.
Csak az alapok a kezemben: 1 krémsajt, dobozka fürtösparadicsom, bagett.
Helyszín: Lidl
Jobbomon egy éhes kislány, kezemben az alig cucc, trappolunk az egyetlen pénztárhoz, ami nyitva a hatból. Látom ketten állnak előttem – csak – hála a Magasságosnak, a gyerek nyivákol valami miatt. Tudom, hogy két lépés és én vagyok a harmadik a kasszánál, lepillantok a gyerekre, mire visszanézek előttem terem a semmiből egy megrakott kosarat tolva valaki. Az ellenfél, a párbajrahívó bátor alak!
Kitágult pupillákkal próbálom felfogni, hogy negyedik helyre szorultam, éééés elém ügyeskedte magát valaki egy bazira telerakott kosárral.
A kihívó rám néz, én bele a szemébe. A szája kis mosolyra húzódik, amitől még döbbentebb leszek.

Na már most, hogy zajlott volna ez néhány évvel ezelőtt az öntudatos, agresszív Ginivel?
– Hej! Ez most komoly? Gondolom csak vicc lehet, mert ekkora pofátlannak nem néznélek semmiképp. Akkor most Te is úgy akartad mondani természetesen, hogy álljak eléd a három tételemmel és a nyűgös gyerekemmel, nemdebár?

Ha visszamukkant volna, végre feltörhetett volna belőlem az éhes farkas, aki az áldozata torkának ronthat, és kivéreztetheti. Keményen, ellentmondást nem tűrve, lehengerlően.

Mi változott, hogy ennyire másképp fut végig a szoftveremen a program? Nem tudom.
Most tovább nézem az arcát, és a döbbenetem mosollyá szalad végig az arcomon.
Nem gúnyból. Az jut eszembe, hogy így jártam, és hogy pontosan ugyanannyi energiámba kerül pozitívan hozzáállni ehhez a történethez, mint negatívan.
CSAK a végeredmény nem lesz ugyanaz…

Meglepődik. Már nem mosolyog, elfordul zavartan.
A gyerek kérdez:
– Anya, még ezt a sokat is meg kell várnunk, amit a néni elénk tolt most?
– Igen, várunk Kincsem. Kérsz inni?
– Kérek – és elveszi a kulacsát.
A nő egyre zavartabb, hátra néz topogva, én békésen mosolygok a szeme közé.
Tényleg nem haragszom rá. Igazából még egy kicsit meg is sajnálom, amiért ilyen kényelmetlen helyzetbe hozta magát. Már nincsenek bennem elvárások.
Talán éppen ezért fordul hátra immár negyedszer és azt mondja:
– Álljanak elém, nekem nagyon sok árum van!
– Köszönjük szépen – mondom és szólok Aminának -, gyere édesem előrébb állunk!
– Miért? – néz rám a bambulásból.
– Mert olyan kedves ember, maga elé engedett!…

Szerző: Gini Papp – Zacc

Szerző: Gini Papp - Zacc

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Thurzó Andor says:

    És én ennek,hogy örülök…a bölcs ember így tesz és ezzel tanítunk másokat is …és még ő is jobban érezhette magát,hogy úgy döntött udvarias lesz.na meg a gyerek is jó példát tanul.lehet az egész napja megváltozott ettől a hölgynek….egy kis pszichológia mindig jól jön.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!